Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Saját történetem

2009.06.14

 

Történetem 1999.év közepén kezdődött.

 

Egy sikertelen főiskolai tanulmány miatt, a kudarc érzése, nehéz élet érzéseket váltott ki belőlem, oly mértékben, hogy egyre jobban kezdtem elveszíteni az Életembe vetett bizalmamat. Depressziós lettem. A depresszióm Ön értékelési zavarokkal párosult, és eljutottam odáig, hogy Ön kezemmel akartam véget vetni az életemnek. Gyógyszeresen. Honnan vettem a gyógyszereket? Mivel nem voltam lelkileg egy kiegyensúlyozott állapotban, szakember segítségét kértem, aki gyógyszeres kezelést javasolt. De a várva várt hatás, elmaradt, sőt csak rosszabbul lettem. Hála ég, nem koronázta siker Öngyilkossági kísérletemet, ezért pszichiátriai osztályra kerültem, ahol újabb gyógyszerbeállítások történtek, majd otthonomba bocsájtottak.

Van egy pszichiátriai osztályon dolgozó ápoló barátnőm, aki felajánlotta, hogy segít, hogy osztályos felvételt nyerjek Dr. N. A. pszichiátriai osztályára, mert úgy ítéltük meg, még mindig 'rosszul ' vagyok, mert ott biztos tudnának segíteni, mivel országos hírnevű intézményről beszélünk. Fel is vettek, és elkezdődött a 2. pszichiátriai osztályos kezelésem, már a Ny. Gy. kórház pszichiátriáján. A kezelés egyéni-,csoportos-,és gyógyszeres kezelésből állt. Ottlétem során, kb.9!!! féle antidepresszánst, kedély javítót, nyugtatót és altatót kaptam, amik egyedül is képesek függőséget okozni, egy ember szervezetében. Hónapokig kezeltek ott, 3 hónapig kaptam osztályos ellátást. Emlékem van egy pár, de olyan mértékben le voltam szedálva, hogy nem sok van, és ami van, az nem tartozik a pozitív 'emlékek' sorába. Ha ellenáltam egy-egy gyógymódnak, akkor figyelőbe raktak, sokszor hátráltattak szabadságomban.

Hazaengedésemkor kaptam sok receptet, és egy záró jelentést, és egy javaslatot, hogy keressem fel az illetékes pszichiátriai gondozót, további kezelés céljából.

 

 

Az ezt követő időszak szintén nehéz időszak volt az életemben. Még ezek után is többször próbáltam Öngyilkossággal, aztán anyagi problémák miatt, volt olyan hónap, amikor nem tudtam kiváltani a javasolt gyógyszereimet. Nem részletezem milyen érzés, amikor egy ember gyógyszer függő, és nem jut a függőségét enyhítő gyógyszereket. A rákövetkező években feküdtem még a Nyírő Gyula kórházon kívül, az OPNI-ban, a Péterffyben...és természetesen mindenhol kaptam kevés gyógyszert is.

 

2003.decemberében ismerkedtem meg jelenlegi férjemmel. Akkor is gyógyszereket szedtem, és egy kicsit jobban éreztem magamat. Sokat számított az Önbizalmam erősítésében, hogy szeretve voltam. Tudják mit jelent egy kapcsolat egy ember életében:) Férjemmel úgy döntöttünk 2004.februárjában, hogy összeköltözünk. Örültünk egymásnak, és egyre jobban éreztem magamat:) Aztán 2005.februárjában össze is házasodtunk. Pszichiátria gondozóba továbbra is jártam, gyógyszereimet rendesen szedtem, aztán 2005.májusában olyan dolgok történtek, amikre a jelenlegi életemben sincs magyarázat, mert eddig nem kaptunk semmi konkrét magyarázatot, csak sejtéseink vannak.

 

2005.májusában, munkába menet, rosszul lettem. Nem tudott férjem kommunikálni velem, testem görcsbe rándult, és reszkettem. Epilepsziás rohamnak tűnt. Két héten belül egyre többet lett ilyen 'rohamom', ezért felkerestem a háziorvosomat a panaszommal.

Háziorvosom neurológiai kivizsgálást kért. Neurológus epilepsziára gyanakodott, ezért beutalt az OPNI epilepszia centrumába egy alapos kivizsgálásra. 3 hétig vizsgáltak, készült EEG, közben egyre jobban azt kezdték mondani, neurológiailag épp vagyok, és a rohamaim pszichés eredetűnek tűnnek. Javasolták az OPNI Tündér hegyi pszichoterápiás kezelését, a rohamaim kezelése céljából. Megbeszéltük a családdal, a férjemmel, és úgy döntöttünk, megpróbáljuk, mert panaszaim nem enyhültek.

 

2005.októberében bekerültem az OPNI Tünérhegyi- pszichoterápiás osztályára. Egyéni-,csoport,-és gyógyszeres terápiát kaptam folyamatosan. Rohamaim enyhülni látszódtak. Az osztályos ellátásom alatt több olyan kezelési módot alkalmaztak, ami kicsit sem közelíti meg az emberiséges kifejezést.

 

Mivel 91 óta cukorbetegségem is van, külön figyelnem kellett a vércukromra is, mivel minden epileptiform rosszullétem után, vagy nagyon magas, vagy nagyon alacsony volt vércukorértékem. Aztán december végén kaptam egy bronchitist. Megfáztam. Belázasodtam. A tündérhegyi kezelő orvosom úgy látta, hogy állapotom rendezése végett, áthelyez az OPNI belgyógyászati osztályára, és ha rendezték az állapotomat, akkor visszahelyeztet.

 

Ami ezek után következett, az kimeríti a megalázás fogalmát.

 

 

Az OPNI belgyógyászati osztályának a körülményei rettenetesek voltak. Kosz és unhigénia mindenhol. A kezelő orvosom nem foglalkozott sem a megfázásommal, sem a várcukorértékeimmel. A férjem minden egyes látogatásakor nem tetszéséről adott hangot. Embertelen időszak volt!És most jön az a történet, ami a jelenlegi egészségügyi állapotomra is kihat mégpedig:

 

Mivel nem törődött az orvos a megfázásos panaszaimmal, és a cukorértékeimmel sem, ezért állapotom-fizikai- egyre rosszabb lett. Lázas voltam, zavart-család tagjaim állítása szerint-, és febr.14.-én a családom, a férjem eszméletlen állapotban talált meg kórházi ágyamban. A nővérke, akinek szóltak, nem tudta megmondani, mióta lehetek ilyen állapotban. Édesanyám órákon belül talált egy osztályos orvost, aki 'noszogatásra', hajlandó volt végre megvizsgálni. Mivel nem voltam magamnál, levitetett az OPNI neurológiájára, de ott úgy látták, nincs neurológiai státuszom, ezért visszaadtak a Bel-osztályra, ahonnan, mivel fulladásos tüneteim voltak, végre este 10 órakor lekerültem az OPNI Stroke ambulanciájára!

Az ottani diagnózis-kapaszkodjanak:)-

-a típusos tüdőgyulladás /bronchitisből-/

-ketoacitozis /cukor háztartás zavar, amikor az aceton megjelenik az ember érében és vizeletében.

 

Másnap, már magamhoz tértem, kommunikálni a fulladástól nem tudtam, ezért az orvosok úgy döntöttek, lélegeztető gépre raknak!

10 napig voltam lélegeztető gépen. Ez idő alatt a családomat semmi jóval nem biztatták.

 

10 nap után vettek le a lélegeztető gépről. 2 hétig még kezeltek, aztán hazaengedtek.

 

Pár nappal a hazaengedésem után, ismét fulladni kezdtem, de nem úgy, mint előtte. A hangom rekedt volt, és ülve sem kaptam levegőt. Természetesen orvoshoz fordultunk. A gégész megállapította, hogy a 10 napos tubussal lévő lélegeztetés után a légcsövem, gégém beödémásodott, a hangszálaim pedig emiatt alig mozogtak. Fejér megyei lakos lévén Székesfehérvárra kerültem a fül-orr gégére, ahol pár napig szteroid és antibiotikumos kezelést kaptam az ödémámra, de mivel nem segített, márciusban légcső metszést csináltak, majd áthelyeztek a bp.-i Semmelweis kórház fül-orr gégészetére, hogy a szűkületemet lézeresen oldják. Május végén eltávolították a kanülömet, és hazaengedtek.

 

Azon a nyáron egy lakás felújítás miatt a gyógyszereim szedését abbahagytam-pszichiátriai- és azóta sem rohamom, sem depresszióm nincs.

 

A kezeléseknek köszönhetően van viszont egy diszkrét-30-40%-os-légcsőszükületem, és sok negatívum a lelkemben, amiket soha nem fogok elfelejteni, mert nem lehet.

 

Úgy gondolom,2006.-tól, folyamatosan hibáztak az orvosok kezelésem alatt, ezért a 2008.augusztusában feljelentést tettem. Az ügy még folyamatban van. Az orvosszakértő véleménye szerint, ellátásom alatt, nem történt orvosi mulasztás, de véleménye nem egyértelmű, ezért a nyomozás tovább folytatódik. Ügyemben a CCHR nyújt segítséget, akik a pszichiátriai visszaélésekkel, és károkozásokkal foglalkoznak, és remélem az igazság egyszer kiderül, és én akkor valamilyen szinten megnyugodhatok, mert kimondják, miket tettek, és miket nem tettek meg velem.


Ezek a történések, nincsenek bőven kifejtve, sok apró részlet van még, amit leírhatnék, de úgy gondolom, ennyi talán elég is ahhoz, hogy aki a honlapomon jár, tudja, miért készült.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.