Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pszichiatriai betegsegek

2009.06.14

Fogalma:

A pszichiátriai (elmegyógyászati) betegségek közé a gondolkodás, az érzelmi élet és a viselkedés zavarai tartoznak. Hátterükben több tényező is állhat, leggyakrabban testi, pszichológiai, szociális, kulturális vagy örökletes tényezők bonyolult kölcsönhatásai idézhetik elő.
A pszichiátriai kórképek közül a többség által nem is betegségnek, hanem csak egy rossz szokásnak tekintett dohányzás, azaz a nikotinfüggőség a legelterjedtebb. Gyakorisága nagyon magas, a felnőtt korú nők 23, a férfiak 38%-a dohányzik napi rendszerességgel. Sajnos, a nikotinfüggőség korán alakul ki: a 11. osztályosok körében végzett felmérés szerint a fiúk 39,8, a lányok 34,5%-a cigarettázik.
A második helyen az alkoholizmus áll: az ismert alkoholbetegek száma a lakosság 10%-ára tehető, az utóbbi három évtizedben alkohol okozta az összhalálozás szintén 10 százalékát. A 35 és 64 év közötti férfi korcsoportban az alkoholnak tulajdonítható halálozások gyakorisága harminc év alatt a 3,2-szeresére nőtt.

Harmadikként a depressziót kell említeni: felmérések szerint a lakosság 15%-a legalább életében egyszer átesik egy súlyos depressziós időszaka és minden hónapban a népesség 3-5%-a tekinthető depressziósnak.

/Forrás:Betegség lexikon/

És most hétköznapi nyelvezet szerint, hagyjuk a lexiakalitást.

 

A pszichiátriai betegségek kivizsgálása a mai társadalomban nagyon széles palettával rendelkezik. Elsősorban a legfontosabb, ha egy ember mentális problémával küzd, és úgy dönt, ez megneheziti saját, vagy családja helyzetét, akkor szakember segítségét kéri. Vagy ha a család úgy itéli meg, hozzátartozójuk, ismerősük, letört, kedvetlen, rossz az étvágya, elkeseredett, esetleg szendvedélye van, amit nehéz kordában tartani, ők is szakember segítségét kérik. Ebben az esetben van az, hogy vagy pszichológiai segítséget, vagy pszichiátriai segítséget kérnek, hogy a nehéz helyzetükre gyógyírt találjanak, családtagjuk, hozzátartozójuk, ismerősük, vagy akár saját maguk számára, ezáltal életvitelük, kedélyállapotuk javuljon.

Pszichológiai segítség.

A pszichológiai segítség nem gyógyszeres segítség közé sorolható, mivel a pszichológus nem írhat fel páciense számára gyógyszert. A kezelés általában beszélgetésen alapul, de vannak művészeti pszichológiai terápiák, és csoportos beszélgetési terápiák is.

Pszichiátriai segítség.

Általában már gyógyszeres 'segítségről' beszélhetünk, mivel a pszichiáter jogosult a kezelje gyógyszeres kezelésére is. Általában, kedélyjavítókat, nyugtatókat, altatókat írnak fel páciensük gyógyítása céljából.

 

És itt következik egy nagyon fontos dolog.

 

Ha valaki úgy érzi, orvosi segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy jobban érezze a mindennapokban magát, és pszichiáterhez fordúl, ha a szakember gyógyszeres kezelést javasol, akkor a kezelés megkezdése elött, minden esetben kérdezzék meg a gyógyszerek hatásait, és mellékhatásait is. A pszichiáterek nem minden esetben adnak erről kellő tájékoztatást! Ha pedig felvilágosítást kaptunk a gyógyszeres kezelés hatásairól, még akkor is kérhetünk más kezelési módot, és nem kell elfogadnunk ezt a terápiát!

Az, hogy az emberek hogy érzik magukat a mindennapjaik során, és van-e esetleg valamilyen mentális problémájuk, több esettől, és tényezőtől is függ. Mint például:

-Szociális és anyagi helyzet

-Párkapcsolat

-Munka minősége vagy hiánya

-Képzettség

-Egészségi állapot

-Családi kapcsolatok

-Életmód

-stb.stb

Ezek a tényezők mind befolyásolhatják egy ember aktuális lelkiállapotát.

 

És miért említettem ezeket meg. Mert ha egy ember mentális problémákkal küzd, akkor a gyökereket, amik problémáját okozzák, azokat kell megkeresni, és ha változtatni lehet rajtuk, akkor akár segítséggel, akár segítség nélkül, de azokra kell megoldást találni. A pszichiátriai gyógyszerek a tüneteket enyhítik, de a probléma forrását sajnos nem, tehát a forrással kell az embernek szembenézni.

Példa:

Egy fiatalember a szülei által láthatóan letört, kedvetlen. A család azt tapasztalja, nem kommunikál velük, állandóan elvonul. Elgondolkoznak a hozzátartozók, talán bántja valami, de ha kérdezik, akkor nem mond semmit nekik, mi a baja.

1.Felhívnak egy pszichológust, hogyan segíthetnének a fiún, aki felajánl egy személyes találkozást, beszélgetést. A fiúnak elmondja a család, hogy látják bántja őt valami, és ha nekik nem szeretné elmondani, akkor beszéltek egy pszichológussal, akivel találkozhatna és beszélgethetne.

1.A fiú igent mond. Pszichológusnál:

Találkoznak, a fiú az elején zavarban van, mert nem igazán akart odamenni, de hát a szülei...miattuk. A pszichológus elmondja, hogy ő meghallgatja a problémáját, és megbízhat benne, mert kettejük terápiája nem tudódhat ki a szülei, barátai elött. Megbeszélik a következő időpontot, amikor találkozhatnak, a fiú addig elgondolkozhat, akarja-e ezt a fajta segítséget. Következő alkalommal találkoznak, és elkezd a fiú a problémáiról beszélgetni. A pszichológus pedig társa a bajába, mert meghallgatja és szembesití őket a fiúval. A történet lényege. A fiúban is tisztázódik a pszichológus kisérésével, hogy mia az a dolog, ami megszomorítja az életét, és megoldásokat találhat a probléma kezelésére.

2.A fiú mégjobban bezárkozik, és szülei elött teljesen bezárkozik. A család nagyon aggódik, ezért háziorvos segítségét kérik, aki ajánlja a helyi pszichiátriát. A szülök, noszogatásra de sikeresen elviszik a fiút a pszichiátriára.

2.A fiú pszichiáternél:

 A szülök elmondják a pszichiáternek, mi van mostanság a fiúval. A fiú is elmondja, hogy igen, nem vagyok jól mostanában. Mire a pszichiáter megkérdezi a fiút, nyugtalan-e, álmatlan-e, tud-e pihenni mostanában, és a fiúnak felír egy kedélyjavítót, az feszültségére egy 'gyenge' nyugtató, és ha nem tud aludni, akkor szükség esetére egy 'gyenge' altatót. És kontrollt ír elö, egy hónap múlva. Tehát a fiú tüneteit gyógyszerekkel probálná kezelni, ahelyett, hogy megkérdezné: Mitől érzi így magát.

 

Egy fontos megjegyzés. Ez a példa kitalált példa volt. Olyan példát írtam le, ami jellemző a pszichológiára, és jellemző a pszichiátriára is. Úgy gondolom, létezik olyan pszichiátriai kezelés is, ami nem ezt a példát bizonyítja. Megjegyezném, ami bizonyított tény, nagyon kicsi a pszichiáteres kezelés nem gyógyszeres alkalmazásának előfordulása. Azon pszichiáterek, akik nem elsősorban a gyógyszereket használnak a 'gyógyításhoz', azoktól tisztelettel elnézést kérek, bár nem hiszem hogy sértettem a Tényekkel valakit. 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.